Szivárvány
Nap szárítja
pocsolyák könnyeit
Csöpög a fény
felhõk ölén
Szellõ bújt zsebembe,
s bemászott kezembe.
Hideg
Porráfagyott gondolat –
vacogtam.
Fejembe húztam az alvó erdõt
egy-két gallyat kidobtam,
mert szúrtál.
Július
Arany fény dõl
tõkék zöld fürtjein
lenn
hullámzik a vetés
pacsirta szól
porkarikákat kerget a szél
Terveim
Terveim
Szép kötésû dossziét viselnek
Szép címmel,
Masnival,
matrica gondosan lenyalva.
Idõ
Gondolkodó õszök
Hevült nyár
sovárgó tavaszt követõ.
Hóvirágba hulló
károgó telek,
Hónapra napok,
Jelenbe veszõ, jövõt adó múlt
Életet érlelõ, lehulló idõ.
Légy fegyelmezett
Ahogy köddé szelidült réteken
fû nõl az ég felé.
Sírvers
Úgy szeretett élni,
hogy belehalt.
Tavasz
Úton fürge csikó kedvem
szertelen, ha eleresztem
Tehénkolomp pirkadatra
kútlánc-csörgést felzavarja
Fék a széllel játszadoznak
naplabdájuk szétgurulhat
Fecskék jönnek alkonyatra
ezerszínû virágdalra
Szõlõskertben harangszóra
hûs fürtökrõl mesél a tavasz.
1973.
Keserûen 73.
Megszült anyám
-vagyok.
Kezeim
sebemre szorítom,
magányos estéken cseppenként elvérzem.
Kifújtam orromból
erdõk lágy neszét, életemben
vonalazok lapokat, szabályos kerettel,
korlátok, keretek, mint bennem,
méltó bosszú –
Inkább elégetem a papírt helyettem,
tán boszorkányégetés, magunk helyett.
