Aki figyeli a hazai aukciók leütési árait, ugrásszerû áremelkedést tapasztalhat a Zsolnay-gyár századfordulón készült szecessziós remekeinél.
Több budapesti galéria árverésén még az egyszerûbb stílusjegyeket viselõ Zsolnay porcelán-fajansz vázák, kisplasztikák ára is gyakran meghaladta a negyedmillió forintot. Egy 1910 körüli, körpecsétes, eozinmázas kaspó, illetve egy 34 cm magas, szintén körpecsétes,1898-ban készült váza leütési ára is meghaladta például a 300-360 ezer forintot – és ehhez még hozzáadódnak az áfa és az illetékek költségei. Igaz, ezek a vázák, tálak, kerámiafigurák és lapok, edények, kisplasztikák a sógoroknál, a bécsi Dorotheumban mindig is keresettek voltak még a kisebb méretû darabok becsült ára is hosszú évek óta tartja a 15-25 ezer schillinget.
A jó ízlésû gyûjtõnek – aki járt Pécsett, a Zsolna-múzeumban, vagy látta Budapesten a letisztított, 100 éves fennállását ünneplõ Iparmûvészeti Múzeum tetõcserepeit – mindez nem újdonság.De honnan indult, mibõl táplálkozott és mi volt a filozófiája ennek a csodálatos mûvészetnek?
A világszerte ismert üzemet a múlt század közepe felé Zsolnay Ignác alapította Pécsett. Öccse, Vilmos tette igazán naggyá a vállalkozást, mely sikerének egyik oka a család tehetséges tagjai mindegyikének szellemi, sok esetben saját kezû hozzájárulása is a gyár gyarapodásához. Hasonlatosan ahhoz, ahogy egyes tárgyaikon Pán új életre kel, csendes derût sugározva a természet ölén, amint a róla elnevezett Pannóniában a táj szelídsége tükrözõdik.
Magyarország számára a múlt századvég nagy lehetõségek ígéretét hordozta: a kiegyezést követõ fellendülés, az “áldott békeévek”, a nagy belsõ piacot teremtõ Osztrák-Magyar Monarchia megerõsödése, a megfontolt stratégián alapuló nagyléptékû ipartelepítés, építkezések, beruházások indítása lehetõvé tette a perspektívát látó, gazdagodó, feltörekvõ polgárság kialakulását, megerõsödését.
Ez az új, jó ízlésû polgári réteg a fiatal mûvészeti irányzatok megjelenését is megértette és elfogadta. Értékelte az új mûvészetet, az art nouveau-t, s egyben fogékony kulturális közeget is jelentett: felismerte a Zsolnay-gyár termékeiben a szellemiség és a megjelenítés egységét – használati és dísztárgyai kiválasztásakor elõnyben részesítette az e manufaktúra által kínált virág- és növénymotívumok, természeti elemek tobzódását, a stilizáló szimbolizmus gazdag lehetõségeit.
Értéke százezrekben mérhetõ
Szerencsés kor volt, szerencsés mûvészek kora, amelyben a szellemi arisztokrácia megtehette, hogy áldozzon a mûvészeteknek, a mûvészetekre. Szerencsés volt azért is, mert a kereskedelmi és a mûvészeti igények összhangja ily magas színvonalon megvalósulhatott.
Zsolnay Vilmosnak – kiváló kereskedelmi képességei mellett osztályrészéül jutott az az igénye is, hogy folyamatosan kísérletezzen.
A kézmûvesség addigi titkait feltárva összegyûjtötte és az általa felfedezett új eljárásokkal harmonikusan ötvözte az alkalmazott technikákat, megoldásokat. A iparmûvészet és képzõmûvészet minden erényét és elõnyét felvonultató, a forma és dekor harmóniáját, a természet és a kultúra összhangját megteremtõ egyéni, szinte képzõmûvészeti tárgyak mindegyike harmóniát és szellemi rendet követel meg maga körül.
E csodálatosan tervezett tárgyakat emailokkal (magas tüzû mázakkal) vonták be: Zsolnay Vilmos 4382 (!) mûveleti lehetõséget rögzített a receptkönyvében. Az eozin – Zsolnay Vilmos találmánya – méltán tette világhírûvé termékeiket. Minden egyes tárgy különbözött egymástól a máz, a felhordás módja, az alatta lévõ rétegek minõsége, az égetések száma, a savmaratás sokfélesége tekintetében egyaránt. Gyárában a massza- és mázelõállítás is teljesen önellátó volt.
Nem véletlen, hogy a korszak nagy mûvészeivel – pl. Róth Miksával – kísérletezték ki az üveg eozinálását, de tudott az is, hogy 1897-98-ban együtt dolgoztak Rippl-Rónai Józseffel.Törvényszerû tehát, hogy az 1889-es párizsi világkiállításon, az 1897-es müncheni, majd brüsszeli kiállításokon, és késõbb – kísérletezõ szellemét tökélyre vive – az 1900-as világkiállításon méltóan és sikerrel mutatta meg a magyar kultúra fejlettségét, európai színvonalát, amelyet számos díj, nagydíj, aranyérem és kitüntetés is bizonyít. A megerõsödõ magyar polgárság is joggal igényelte tehát otthonában, szûkebb és tágabb környezetében a harmonikus világ egységét megteremtõ Zsolnay-mûhely remekeit. o
ERENT GÁBOR
96 CASH FLOW 96/ll