Erent Gábor, a Szerencsejáték Rt. vezérigazgató-helyettese szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a különbözo kultúrák megismerésére, mert napjaink globalizálódó világával szemben csakis a kultúra adhat megfelelő védőernyőt. Volt muszaki vezeto, termelésszervező, minisztériumi tisztviselő, fotanácsos, igazgató és kamarai alelnök. A jelenlegi posztján – többek között – az EU-csatlakozás elokészítésével, a társaság általános gazdálkodási, befektetési, szervezeti, hálózatépítési és humán stratégiájának alakításával, a termékfejlesztéssel összefüggő rövid és hosszú távú programok kidolgozásával foglalkozik. Mindemellett a kultúra, a természet és a társadalom összhangjának, egymásra hatásának kérdései, a gazdaság és a kultúra összefüggései is foglalkoztatják.

– Milyen tanulságokat lehet leszűrni hazánk számára az Európai Unió kultúrpolitikájából? – Amellett, hogy az EU-ban a vidék polgárosodása, lakosságmegtartó képességének erősítése érdekében kiemelt figyelmet fordítanak a vidék fejlesztésére és a lakosság életkörülményének kedvezo alakítására, arra is rájöttek, hogy csak akkor lehet az unió egységes és eros, ha az egymás mellett élő népek ismerik és elfogadják a másik kultúráját: az öntudatukat, az identitásukat így őrizhetik meg. Ez a gondolat egyébként a magyar történelemben sem ismeretlen: már Szent István királyunk is a térségünkben élo nemzetiségek megbecsülésére hívta fel a figyelmet az Imre herceghez intézett intelmeiben: “?Mert az egynyelvu és egyszokású ország gyenge és esendo. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad!” Véleményem szerint ezekben a mondatokban rejlik a magyar kultúra ereje: a bejövő vagy betelepített svábok, zsidók, franciák, flamandok és más népek, népcsoportok kultúráinak virágzása, a zsidó- keresztény kultúra értékeinek megorzése, a szellemi életünk nyitottsága gazdagságunk eros alapját teremtette és teremti meg. Hasonló ez a természethez, ahol egy-egy faj megmentése nemcsak önmagában, önmagáért fontos, hanem azért is, mert a sokszínuség megorzése az élet fennmaradását képes biztosítani. – A kultúra azonban a mai korban mindinkább háttérbe szorul nálunk.

– Igen, és sajnos közben kevesek kiváltságává válik. Szemükben a könyvek, a festmények, a szobrok, a bútorok és az ékszerek fokozatosan felértékelodnek, így mualkotásokat már nemcsak esztétikai szempontból vásárolnak. Egyes szakértoi vélemények szerint a régiség minden másnál stabilabb lehetoséget ad az értékmegorzésre és értékmérésre. A gyujtés azonban sokkal több puszta tokeakkumulációnál: igazi vadászat, szenvedélyes játék, amelyhez nélkülözhetetlenek a a kultúrtörténeti ismeretek. A régi tárgyak vétele ráadásul sokszor megorzést is jelent, hiszen a tulajdonos az utókor számára restaurálással, konzerválással próbálja megmenteni a fontos muveket. A muvészi hajlam, a harmónia iránti vágyódás az emberi szellem történetében azt bizonyítja, hogy nemcsak értelmünk, hanem hangulatunk, kedélyünk is van. A mualkotás a gyujtoben és a szemléloben teljesen új világot nyithat fel. – A gyujtok ugyanakkor mindig ki voltak szolgáltatva a hamisítóknak. – Mindig azt hamisították, amire a legnagyobb kereslet volt. Ma a hazai piacon a festmények hamisítása a leggyakoribb, ami nem is csoda, ha a kiemelkedo magyar mesterek képeinek áralakulását vizsgáljuk. Míg például 1992-ben a legmagasabb leütési ár egy képért egymillió, négy évvel késobb már 12 millió forint volt. Ma már ez utóbbinak is a sokszorosát könyvelhetjük el. Az eredetiséget egyébként leginkább a muérto orra, megérzése, tapasztalata dönti el. – Milyen gyujtési divatok jellemzoek ma a mutárgypiacra? – Az aukciós házakban egyre keresettebbek és értékesebbek a magyar muvészek alkotásai. Különösen a század eleji magyarországi szecesszió tükrözi méltóképpen a magyar kultúra gazdagságát. A kor legegységesebb arculatát egyébként az 1901-ben alakult gödölloi muvésztelep és alkotói – Körösfoi- Kriesch, Nagy Sándor, Sidló Ferenc, Remsey Jeno, Moiret Ödön és mások – képviselik. A századforduló környékén ez a város volt az európai szecessziós törekvések egyik legjelentosebb képviseloje, amely máig orzi kulturális hagyományait, egységre törekvo muvészi látásmódját. A muvésztelep ugyanakkor mást is igazol: az egyetemes muvészethez hozzájárulás csak a nemzeti kulturális értékek megbecsülésén, alkalmazásán alapulhat. – Mindezt külföldön is ismerik és elismerik? – A kiváló magyar festok sajnos kevésbé ismertek a világ nagy aukciós házaiban, mivel a háború utáni évtizedekben csak a jobbára közepes, illetve gyengébb festok muveit engedték ki a határon túlra. Így a világ nem ismerhette meg, és nem értékelhette megfeleloen gazdagságunkat. Most, a kereskedelmi liberalizációnak köszönhetoen, muvészeink lassan elfoglalják méltó helyüket a világban. Többek között ezt a célt is támogatja az Európai Unió és Magyarország közötti gazdasági-kulturális együttmuködés egyik szép példája, a “Flandria-Magyarország 2002” program, amelyben kiemelt szerepet kap Gödöllo és a flandriai Turnhout testvérvárosi kapcsolata. – Megfordítva a kérdést: mondana egy-két külföldön ismert, ám nálunk még kevésbé híres, magyar származású muvészt vagy muvet? – A világ legkülönbözobb tájain befutott magyar festok közül eloször talán a Londonban elhunyt Péri Lászlót emelem ki, aki a berlini Sturm-csoport tagjaként részt vett az 1936-os New York-i Világkiállításon is.

Kevesen tudják, hogy John Berger, a modern angol regény megteremtoje Korunk festoje címu könyvében róla mintázta fohosét. De említhetném a Matisse-tanítványt, Bornemisza Gézát, vagy az 1930-as években Dél-Amerikába települt, és ott önálló festoiskolát alapított Podolini-Volkmann Artúrt, illetve Walleshausen Zsigmondot is, aki a 40-es évektol Párizs mellett élt és alkotott. És ugyanígy nem szabad elfeledkezni Gaál Ferenc sok világhíru képtárban fellelheto muveirol, az USA egyik legkeresettebb portréfestojeként híressé vált Márk Lajosról, vagy az orosz arisztokrácia “udvari” festojeként befutott Vígh Bertalanról sem. Rendkívüli tehetségu festo volt a 30-as években Olaszországban, majd a következo évtizedben Párizsban tevékenykedo Mágori Varga Béla, illetve a tengerek és óceánok festojeként számon tartott Mendlik Oszkár, akinek a muvei az amszterdami múzeumoktól kezdve számos magángyujteményig megtalálhatók. Bonnard tanítványa volt Párizsban Diener Dénes, és ugyancsak a francia fovárosban festett gyönyöru képeket Basch Árpád is. S ha már Franciaország: nemrég hunyt el a Párizst ábrázoló pasztellképeivel jelentos hírnevet szerzett Ruzicskay György. A híres Basch muvészcsalád másik tagja, Gyula egyébként szintén jelentos festészeti körutat tett meg a gallok földjén, ám o nemcsak ott, hanem Németországban is maradandót alkotott. SÓLYOM BALÁZS A kiváló magyar festok sajnos kevésbé ismertek a világ nagy aukciós házaiban, mivel a háború utáni évtizedekben csak a jobbára közepes, illetve gyengébb festok műveit engedték ki a határon túlra.