Mottó:
1)„Végy nagyon drágán egy talmi ruhadarabot, mert hirdetheted rajta a divatcég nevét – ahelyett, hogy ezért még Te kapnál pénzt. Ugye bevettük?”
2)”Végy drágán, vigyél haza és működtess jó barátként egy ügynököt, ami minden lépésed után kémkedik és jelent . Ugye bevettük?„
A fogyasztói társadalom. Áldás és átok, neonreklámok ragyogása és a sötétség, illanó, megfoghatatlan csodák birodalma. Egyre gyorsabban dönthetünk értékrendünknek, ízlésünknek megfelelően méreg és étek, boldogság vagy szenvedés, fény vagy sötétség, betegség és egészség, szeretet vagy gyűlölet között… De választani már egyre nehezebb virtuális világunkban…
Hogyan lehet felkészülni olyan kihívások, problémák kezelésére, megelőzésére, melyek jövőbeni, még most nyomaiban sem megjelenő véletlenszerű kombinációk eredményeként jönnek majd létre? Hogyan kezeljük a döntéseinkhez szükséges egyre több információt, amikor ezek másodpercenként más és más előjelűek? Hogyan tudjuk megvédeni magunkat a manipulációtól, titkaink kifürkészésétől? Egyáltalán szükségünk van-e titkainkra? Tényleg egyre többen akarják használni a köztéri nyilvános üvegfalú árnyékszékeket?
A viharos gyorsaságú változásokat jelzi, hogy 2016-ban a legkeresettebb nyolc munkahely ma még nem is létezik (Amerikai Munkaerő-ügynökség). Az információk száma jelenleg évenként már több, mint az emberiség eddigi ötezer éve információinak összessége.
Tudásunkat korunkban minden két évben megduplázzuk, ami már 2020-ban várhatóan minden harmadik nap megkétszereződik. A Földön mintegy 150 millió mobiltelefon tárcsáz másodpercenként , a GOOGLE napi 300 milliárd keresést , 6 milliárd e-mailt rögzít. Mark Zuckerberg bejelentette, hogy több mint 1 milliárd ember használja aktívan a Facebook-ot. Elindulása óta a felhasználók 1,13 billiószor lájkoltak, 140,3 milliárd baráti kapcsolatot hoztak létre, 219 milliárd fotót töltöttek fel, 17 milliárd helyszínre jelentkeztek be, és több mint 62,6 millió dalt játszottak le. A portált 600 millióan érik el mobiltelefonról, az átlagéletkor 22 év. Brazíliában, Indiában, Indonéziában, Mexikóban, valamint az Egyesült Államokban van a legtöbb felhasználó.
Hogy válaszol, alkalmazkodik ehhez az emberi agy? Mi lesz az információs és az ezzel együttjáró elektroszmogra az ember fizikai, lelki, szellemi válasza? Milyen világot építünk ennek következtében is? Felkészültünk rá? Felkészítettek minket erre? Tudjuk, mit teszünk? Tudunk védekezni tényleges veszélyei ellen?
Mi lesz, ha mindez részlegesen vagy teljesen leáll (ld. Sandy hurrikán New York 2012)?
Magasan kvalifikált értelmiségiek köreiben a szabadság, szabadosság, nyilvánosság-és akár intim titkaink megőrzésének szükségessége ld.coming out-területén az internetes kommunikációval kapcsolatban is a tekintélyelvek, nagy nevek csak úgy röpködnek. Úgy tűnik, szinte dühödten kétségbe vonják a „titok” fontosságát- a Szabadság nevében szerintük minden gondolatunk, tettünk „nyilvános könyvespolcra” helyezendő. Önmagamutogatás csak ez, és/vagy valamilyen más törekvés? Eluralkodik majd szellemi köztereinken is az üvegfalú klozet használata? Cui prodest? Elgondolkodtak már azon, miért védi az elme az egyéni, családi, törzsi, társadalmi tudattalan titkait? Miért csak rendkívül körmönfontan ad „információkat” nekünk álmainkban, megérzéseinkben? A tanulási folyamat miért úgy a legeredményesebb, ha saját kárunkon tanulunk?
Gyerekeknek erősítem, hogy nem csak értékeket kell létrehoznunk, hanem kötelességünk, hogy meg is tudjuk azokat védeni. Tudjuk egyáltalán, hogy az internet korában milyen veszélyek leselkednek ránk, és ezek ellen hogyan tudunk védekezni?
De honnan várhatók, mik ezek és miért?
Az ok egyszerű. A Mammon, a pénz és hatalom célja és eszköze, hogy az Egyén minden rezdülését, vágyát, célját, motivációit az őt védő törvény megkerülésével és/vagy lerombolásával személy szerint kiismerje, technológiájának fejlesztésével rögzítse. Tehát a profil ismeretében az ÜZLET érdekében megrohanjon személyesen minket olyan integrált kommunikációval, amivel döntéseinket (vásárlás, életmód, életvitel választás stb) befolyásolhatja a még több vásárlás, a profit, termelés és készletképzés – vagy valaminek a meg nem tevése – érdekében. Valamennyi vezető kommunikációs cég „árlistával”rendelkezik, mennyit fizet bizonyos adataidért. Adatvédelem helyett a cél az adatgyűjtés. Minden Google keresést nyomon követ, kinek küldesz, kitől kapsz e-mailt, kit és mit keresel, láthatja, mit írsz, ismeri a jelszavaidat, információt gyűjthet arról, mit szeretsz és mit nem, mi a politikai, szexuális irányultságod vagy vallásos meggyőződésed, saját webkameráddal figyelhet.
Át is adja ezeket fix tarifáért megrendelőinek- és láss csodát, a levelezőfiókodban megjelenő reklámok szorosan kapcsolódnak személyes érdeklődési körödhöz, témádhoz. A Gmail minden egyes e-mail üzenetünket átnézi, hogy a „hirdetők számára” fontos információkat találjon. Ezt természetesen egy program végzi, de a lényeg, hogy üzeneteink nyilvánosak. Jelszavak titkossága? Vicces! Hogy kik a „hirdetők”? Jobb nem tudni. Banktitok? Folyószámla kezelés biztonsága? Kártyahasználattal kapcsolatos diszkréciók? Szerencséd kérdése…
Az Unió most azon dolgozik, hogy valamennyi állampolgár számára kötelező azonosító rendszert léptessenek életbe egész Európában “elektronikus aláírás” formájában.És erre az információs bázisra épül rá modulrendszerszerűen a bűnözés, bűnüldözés az Üzleti Világ Törvényeinek megfelelően-ahogy a vadludak repülnek az égen. A vezérlúd után haladók ugyanis már jóval kevesebb energiát használnak fel.
A felhasználók érdeklődési köréhez alkalmazkodni képes hirdetések kedvéért a Google összerakja az összes saját tulajdonú szolgáltatásnál megadott vagy rendelkezésre álló információkat (Google, Gmail, Youtube, Feedburner, Adsense, stb.) . Természetesen a Yahoo sem akar kimaradni az üzletből – „elemzi” az e-mailek tartalmát és a rendvédelmi törvények betartására hivatkozva az előírt határidőnél sokkal hosszabb ideig megőrzi az összegyűjtött információkat. Valamennyi IP címet tárolják, nyomon követhetik az ember mozgását, megtudhatják, hol él, mit csinál, mit és kit szeret vagy gyűlöl, mi a hobbyja illetve kivel tart rendszeres kapcsolatot.
Ezekre az információs központokra épül rá tehát modulrendszerszerűen a hatalom, a politika, a bűnözés, a bűnmegelőzés. Mivel mind az alkalmazott technológia, mind pedig az információszerző csoportok átjárhatók illetve szervesen összefüggenek- nagy veszélyben vagyunk. Több cég saját fejlesztésű szoftverrel rendelkezik, amely a közösségi médiát figyeli és elemzi az ügyfelek igényei szerint. A rendszer követi a fórumokon, blogokon, Jabber-alapú csevegőszolgáltatásban, videómegosztó oldalakon, híroldalakon, twitteren, facebookon megjelenő, felhasználók által generált tartalmakat, párbeszédeket.
A profilképzés lehetősége a különböző programok felhasználásával a lehető legtökéletesebb.
Tudják, bankkártyánkkal mikor és hol vásárolunk és mit, hol vagyunk mobiltelefonunkkal, mi a kapcsolati hálónk, merre megyünk autónkkal és mikor, hol lakunk, mit csinálunk, mit eszünk, mit olvasunk, mit nézünk, mi iránt érdeklődünk – tehát milyen a személyiségünk. Egymilliárd ember világszerte minden kényszer nélkül megosztja életének legszemélyesebb részleteit, például politikai hovatartozásáról, vallási meggyőződéséről, szexuális szokásairól, közli, kik a barátai, a családja hová megy nyaralni. Nem volt még egy ilyen információforrás a világon. Amikor valaki bejelentkezik a Facebook-on, egy süti (cookie) minden látogatásunkat nyomon követi az adott számítógépen (akkor is, ha később kijelentkezünk). Bejelentkezés után személyiségünk „ajtaja” nyitva áll és úgy is marad.
Tehát pontosan látják, mikor lehet betörni hozzánk, mi a védelmi rendszerünk, mit lehet ellopniuk – elég, ha a Facebookon beírjuk, hogy mikor megyünk temetésre vagy külföldre, illetve különböző képeket közlünk. Pedofilok, szervkereskedők miatt nem is tudjuk, milyen veszélynek tesszük ki gyermekeinket az óvodai, iskolai képek közlésével, kórházi információk beszerzésével stb. Egy kattintás, és az utcátokban pontosan megjelölhetik, hogy mely ház , lakás lakói tekinthetők itt és most „ellenségnek”. És mint nálunk szokás, egyszer csak éjszaka csengetnek…
A világ legnépszerűbb online telefonszolgáltatója, a közel 700 millió regisztrált felhasználóval működő Skype kódja gyanúsan úgy változik az utóbbi hónapokban , hogy az elősegítse a beszélgetések lehallgatását is. Felhasználói szerződését módosították, hogy bírósági vagy kormányszervek kérésére a felhasználók személyes adatait és a kommunikációjuk részleteit kiadhatja harmadik félnek.
Ráadásul- a fentiek következményeként is- a jövő webje már pillanatokkal azelőtt tudni fogja, hogy milyen információra van szükségünk, mielőtt még szükségünk lenne rá – mondta a Google kommunikációs igazgatója.
A jövő tehát a prediktív web, azaz egy előrejelző, következtető működés. Amikor megszületett, még statikus volt, megkerestük a szükséges információkat, ha volt hozzáférésünk. A web 2.0 már utat nyitott az interaktivitásnak, a kreativitásnak, a közösségeknek és a kommunikációnak.
A jövőben az internet már személyre szabható, kiismeri a szokásainkat, érdeklődési körünket. Fejlesztenek egy olyan alkalmazást is, amit ha elindítunk, figyeli a beszélgetést, és javaslatokat tesz az elhangzottak megvalósítására. Innen már csak egy ugrás a gondolatbűnözők megsemmisítése (persze abban az esetben, ha a gondolatot, mint esetleg előkészületet is büntetni rendeli a törvény – csak az a kérdés marad nyitva, hogy ez hogy illeszthető össze alkotmányosan a modern demokráciák egyik lényegi alkotmányos alapjogával, a gondolat szabadságával.)
Ráadásul új front nyílt a cyber-bűnözés terén. A trójai falovakat terjesztők a felhasználót megkerülve, már a gyárakban fertőzik meg a számítógépeket- derül ki a Microsoft tanulmányából. A kutatás során fellelt egyik vírus, a Nitol például személyes adatokat lop. A kiberbűnözők feltörhetik az email-fiókunkat, valamint hozzáférhetnek a bankkártyánkhoz és az általunk használt online szolgáltatásokhoz is. Már az életünkbe is betekintést nyerhetnek, ha sikerül feltörniük az okostelefonunk kameráját, hogy azon keresztül szemlélődjenek. A Placeraider nevű malware-t az Indiana Egyetem diákjai készítették. A program átveheti az irányítást a telefonod kamerája fölött, és továbbíthatja környezeted információit a hekkereknek. A kutatási eredmények szerint a Placeraidert akár egy ártatlannak tűnő alkalmazásba is bele lehet csomagolni, például az Instagramba vagy a Hipstamaticba, amit sok felhasználó szokott letölteni….Az ipari kémkedés új korszakában a malware az aktiválás után az összegyűjtött képeket vezérlőközpontba továbbítja, ahol elkészítik a képeken látható környezet háromdimenziós modelljét, amiből a hekkerek értékes információkat nyerhetnek.
A Placeraider azt is biztosítja, hogy a felhasználó ne fogjon gyanút: felhasználás előtt elnémítja a telefont, hogy az ne adjon ki hangot, miközben fényképeket készít, és az elölnézeti képeket sem mutatja meg, amik általában megjelennek a kijelzőn egy-egy fotó elkészítése után.
De mi a védekezés útja? Hogy éljünk ezzel a rendkívüli lehetőséggel, amit az internet teremt úgy, hogy ne vigyen el többet, mint amit hoz? Hogyan élvezzük jobban előnyeit hátrányainak józan felmérésével, csökkentésével?
Jobbkézszabály, hogy rendben legyen az értékrendünk, így választásaink, döntéseink, kereséseink is biztosak lehetnek. Goethe szerint is a hit, a morál és a művészetek gyakorlása jelentheti az igazi megoldást- a meditáció, a szeretet, a csend és köszönet harmóniája, ami az emberi agyat is alakítja és védi.
Véleményem szerint egyre sürgetőbb a bal és jobb agyfélteke működésének harmonizálása, a jobb agyfélteke aktivitásának növelése, a test-szellem-lélek harmonikusabb működtetése. Enélkül az „információs szmog” hasonlóan drámai következményekkel járhat, mint az elektroszmog. Ugyanis már védő, regeneráló „bukósisakot” is alkalmaznak svájci klinikákban (Macro Cosmo).
És két lábbal álljunk a földön. Tehát csak olyan gépeket, alkalmazásokat vegyünk és használjunk, amik nélkülözhetetlenek számunkra, átlátjuk működésüket, és kezelni és használni tudjuk őket. Persze ehhez ki kellett játszani magunkat gyerekkorunkban a kisvasúttal.
Mint ahogy a „Boldogok a lelkiszegények” közismert üzenet sugallja: ne tömjük tele felesleges adatokkal agyunkat, csak az Értéket, a stratégiát súlypontozzuk – azt tanuljuk meg, hol és hogyan keressük meg ami kell, ennek mi a „technológiája”.
Uraljuk magunkat. Pszichésen rendkívül romboló a türelmetlen, azonnali reagálás már-már betegséget sugalló kényszere – adjuk meg mindennek a módját, erősítsük önfegyelmünket, időnként rakjuk le a telefont, ne nyissuk meg a laptopot –tartsunk szüneteket, hiszen tán mi vagyunk a gazda, nem a gép.
Így az a flusztráló érzés sem erősödik bennünk, hogy semmi sem igaz, minden tizedmásodpercenként változik, – azaz más és más idősíkokból nézve ugyanaz igaz is meg nem is ld. gazdasági információk.
No és annak kellő tudata, hogy az adat nem egyenlő az információval (az információ határozatlanságot szüntet meg) – a felhasználók alacsony értékrendben adatok tömegével „tömhetik el”, bolondíthatják meg agyukat. Az információ itt az lehet, hogy hol és miként találhatjuk meg a szükséges adatokat.
Aki szellemi kutatást végez, ír, alkot, az legjobban teszi, ha mindentől független, nem összekapcsolt gépen dolgozik.
Célszerű bizonyos információkat papíralapon (is) rögzítenünk (vagy csak)- fel vagyunk készülve arra, ha pl. a 2013-as különösen erős mágneses viharok, napfolttevékenység következményeként ideiglenesen leáll az internet, telefon és áramszolgáltatás?
Egyben mindenki nagyon alaposan gondolja át, hogy kapcsolódjon-e közösségi oldalakhoz.
Egész életünkre javaslom, hogy szerezzük vissza szellemi, lelki, fizikai önállóságunkat, annak minél nagyobb részét- tehát uralmunkat saját magunk felett, minél jobban erősítsük autonómiánkat, önellátásunkat.
Szabadságeszményünk, szabadságunk a felsoroltak híján – az egyre jobban lebutított és védtelen, kiszolgáltatott tömegek résztvétele okán a demokratikus intézményrendszerek fel és megújításának folyamatában- menthetetlenül csorbát szenved, következményei már kiszámíthatatlanok lesznek.
És egyszer egy sötét éjjel utcánk több lakásánál megnyomják majd a kapucsengőt….
Átok vagy áldás? Tőlünk, szabad akaratunktól függ.
Dr Erent Gábor
accademico di classe MILANO ASS
www.erent.hu
KAPU 2013