Felso-Magyarország: különbözo tájak, kultúrák íze, zamata. Pozsonytól Ungvárig, Zempléntol Lomnicig. Sáros, Liptó, Árva, Turóc, Zólyom, Hont vármegyék, szepességi, nógrádi, gömöri tájak, a Garam, a Gölnic vagy a Vág völgye.
Magyarok, szászok, zsidók, bajorok, flamandok, szlávok adták azt a suru televényt, azt a gazdag szellemi-kulturális táptalajt, ami oly sok csudát termett. A sorssal, a történelemmel, a rációval szemben, az értékek megmaradásáért.
A Felvidék. Mentsvár tatárok, törökök, labancok elol. Szepesvár, Trencsén, Zólyom, Árva: évszázadok súlyos próbáit állták, nehéz idok üldözötteit. Harcos asszonyokat is termett e táj – Tarczay Anna, tiltakozásul Ferdinánd magyar királlyá koronázása ellen, Pécsújfalu várát fekete posztóval vonatta be.
A császári csapatok 1556-ban bosszúból porig rombolták az erodítményt. A só- és borostyánutakat követve barangolásunk egyben gasztronómiai utazás is – a meredek völgyek rozsmezeibol érlelt serital jól csúszik a brindzával ékesített, tepertovel díszített sztrapacskára, a magyaros gulyással nyakon öntött frissen fott knédlire – megelozendo jó forró káposztalevessel. De ne feledkezzünk meg – ha sürgos is az utunk – a frissen tálalt hagymás halsalátáról, a bíborszínu aprított olajos lazacról, a vajban párolt pisztrángról és más effélékrol.
Folyékony gyógyszert is magunkhoz vehetünk, netán ha meghultünk a hideg patakokon való átgázolásakor: legajánlatosabb a borókafenyo mélykék bogyójából helyben fozött borovicska.
Miskolc irányából Kassáról a büszke dóm és a Rákócziak emlékével indulhatunk Eperjes (ahol Vak Béla királyunk szamócázott), Bártfa felé – e városok szabad terei minden idoben befogadták a sokszínu kultúrát, esélytelenül is felvették a harcot a szürke lakótelepekkel.A “Tarca-parti Athén”, Eperjes szülötte volt gróf Bercsényi László, a francia huszárság megalapítója, a kevés külhoni marsallok egyike. Vándorutunkon pillantsunk fel Kapi várára is, melynek építéséhez az Annalesek szerint 9990 tojás is fogyott – a mészbe keverve.A Szepesség. Csontváry elso rajzát Iglón vetette papírra, és itt hallott szózatot: “Te leszel a világ legnagyobb napú festoje, nagyobb Raffaelnél!” az iglói templomtorony dupla óráival úgy magasodik a Felvidék többi tornya fölé, mint Kosztka Tivadar muvészete.
A szepesi városok polgárai híresen jó kézmuvesek, kereskedok voltak. Jó magyar szokás szerint gyakran ellenségei is egymásnak: a két tehetséges város, Késmárk és Locse. Nem voltak restek magyaros virtusból ágyúval olykor egymás állásait kemény füstöltsajtgolyóbisokkal loni, kifejezve egymás iránti rosszállásukat.
Természetesen a harag oka piaci eredetu volt: ki állíthatja meg és vámolhatja a portékát.Az életnél sokkal gazdagabb szepességi temetoket elhagyva, Locsére visszanézve vessünk egy pillantást a Szent Jakab templomra, és gondoljunk Pál mester remekbe faragott szárnyasoltáraira, a krakkói Stoss muhelybol hozott útravalóra, az osök nevére, felirataikra, címeikre, a reneszánsz városháza falán megorzött öt fo erény allegórikus alakjainak üzeneteire.
Messzirol már felkéklenek a Tátra csúcsai, közeledve eltunik a szivárvány színeiben pompázó kék encián, harangvirág, tárnics, barátszegfu, gyopár, gyuszuvirág, oszi kikerics, bérci rózsa sokszínu kavalkádja. A szirti ribiszke, a vörös- és a feketeáfonya, szamóca között medve szemlézhet. Már halljuk a tarpataki-vízesések moraját, melyek méltón mérik a táltosok elhivatottságát. Királylehota felé – ahol Stróbl Alajos neogótikus villát építtetett – az Ördöglakodalma-hágón át vezet az út. Nevét onnan kapta, hogy a magas érctartalmú kozetek miatt a hegyszoros környékén igen gyakran vagdosott az istennyila.Rózsahegyen keresztül Besztercebányába ereszkedhetünk. Itt, az egyik fotéri házban választották Bethlent királlyá. Átellenben az egykori Thurzó-palota, ma a jó Divald Kornél által 1911-ben alapított múzeum. Vele szemben a tér egyik gyöngyszeme, a kamaragrófok egykori loggiás palotája. A besztecebányai “módi” jórészt megszabta Felso-Magyarország divatját is.
A város védoszentje, a Német Templom Szent Borbálája faragott orcáját látva méltán hihetjük, hogy világunk a létezo világok legtökéletesebbike lehetne.Zólyomon át Körmöcbánya felé vivo utunkon tegyünk kitérot. Selmec, a gyönyöru fekvésu város, ahol “a kecskéket a kémény alá lehet kötni”, a magányos patikus ecsetjét is megihlette – nem messze a hóhér házától.
A monda szerint a szegény pásztorlegényt egy zöld gyík vezette a hegyben megbújó aranyérhez – ezért a zöld gyík a város címerében. Itt emelkedik a híres Erdészeti Akadémia, mely nagyhíru tanáraival együtt kényszeru költözés sorén került Sopronba, a leghuségesebb városba. Tolük eredt és terjedt el a ballagás, a “Gaudeamus igitur” éneklése, a diákkocsmákban megtartott kontrapunktos szakestély szokása.
Mindenhonnan láthatóan, hívogatóan áll a Leányvár, Rössel Borbála “boszorkányvára”. A Szent Katalintemplom mögött gyönyöru Szentháromság szobor. A hegyek felé emelkedve jobbra és balra barokk, reneszánsz házak sora – mintha hallanánk, ahogy a Klopacska-toronyból felhangzik a bányamunka kezdetét és végét jelzo kalapácshang.
A bányatavak mentén kis kerülovel érdemes meglátogatni a szentantali fazsindelyes vadászkastélyt, amely a vadászati évad megnyitóhelye, hosszú századok emlékeinek tárháza.A Graham mentén, a mai Bényhez közel találhatók Pannónia egyik római határerodjének romjai. Itt, a harcok szüneteiben jegyezte Marcus Aurelius császár az “Elmélkedéseim” elso kötetét.A nagyszombati sétát követoen Pozsony felé sokféle utat választhatunk. Európa legnagyobb folyami szigete, a Csallóköz mezogazdasági és halászati kultúrája osidok óta kenyeret adott az ott lakóknak. A pozsonyi utcákon még mindig találkozni jó csallóközi dohányból szivart sodró asszonyokkal.
Ha felkapaszkodunk a várba, elénk tárul e gazdag város a koronázó templommal, az államelnöknek szállást adó Grassalkovich-kastéllyal, a reneszánsz régi városházával (amely eredetileg a híres Jakab bíró háza volt), a püspöki palotával, a Mihály-kapuval, a Lechner Ödön tervezte szecessziós Kék-templommal. Se szeri, se száma azoknak a gyönyöru épületeknek, melyek mind gazdag üzenetei régi korok szép emlékeinek, és ahonnan már oly közel akár Gyor, akár Bécs, akár Budapest…
Fotók és szöveg: Dr. Erent Gábor
