A következõkben ismerkedjenek meg a hazai szerencsejáték múltjával, jelenével és jövõjével.
Az elsõ hiteles adatok a magyar királyi, állami szerencsejátékról Mátyás király korából származnak. A reneszánsz kultúra egyik legjelentõsebb európai központjaként mûködött a budai királyi udvar. Az uralkodó által hívott külföldi és magyar mûvészek, tudósok jóvoltából a szórakozás számos változata honosodott meg, köztük voltak olyanok, amik esélyt kínáltak jelentõs nyereményekre, de ezek kockázati és pénzbefektetési elemeket is tartalmaztak. Ezek a szerencsejátékok azonban csak a királyi udvar szórakoztatását, illetve alkalmanként – ugyanezen társaságra épülve – a költségvetési bevétel kiegészítéseként szolgáltak. (Mátyás király ügyes, okos, szerencsés játékosként gyakran hívta ki kockajátékra a fõurakat, akikkel csak addig játszott, amíg a nyeresége el nem érte zsoldoshadseregének, a “fekete seregnek” költségvetésébõl az aktuálisan hiányzó összeget.) Ezek a szerencsejátékok azonban csak 300-500 elõkelõ ember szórakozását szolgálták. Ugyanekkor München, Augsburg város szerencsejátékai 2000-3500 játékos egyidejû sorsjátékát tették lehetõvé, melyek ugyan kisebb téttel, de mégis sokkal nagyobb nyereményalapot képeztek. Az üzleti céllal szervezett szerencsejátékok gyökereit keresve a középkorig jutunk vissza.
Ezen téma szakértõ kutatói azt állítják, hogy az elsõ számsorsjáték (a Németország nyugati határához közel található) Brügge városában jelent meg, ami 1444 óta vonzott sok-sok utazót, felhívta figyelmüket az újonnan bevezetett üzletágra. A Mátyás király uralkodása alatt megszaporodott magyar állami és egyházi ünnepek mellett sok új lokális szabadnap és az akkor rendezett búcsúk, vásárok kínáltak lehetõséget a városi és falusi lakosság közös szórakozására, aminek egyre gyakrabban része volt valami tombolaféle szerencsejáték is. Eleinte csak alkalmi magánkezdeményezések, változó szabályok szerint kínálták, tét fizetése fejében a nyeremény esélyét. A 16-17. században már a magyar városok hatóságai által ellenõrzött sorsjátékoknak is vannak nyomai.
ÚJKORI SZERERCSEJÁTÉKOK SIKEREI
Ezen “történelem elõtti” bukmékereknél egy megtippelt szenátor eltalálásáért a tét 16-szorosát, azaz relatíve egy kis összegû nyereményt fizettek, míg a teljes kimenetelsor mind az öt nevére való fogadáskor, mind az ötnek az eltalálásáért hatalmas vagyont lehetett nyerni. Mivel a sorsolások hihetetlenül népszerûvé váltak, sûrítették azokat, és függetlenítették az évenkénti képviselõ-választásoktól. A francia, spanyol változatok már havi rendszerességgel kínálták az 5/90-es lottót- Magyarország területén 1770. szeptemberében, a mai Batthyány téren tartották meg az elsõ 5/90-es lottó sorsolását. Az Osztrák-Magyar Monarchiában, Mária Terézia uralkodásának idejében, az õ engedélyével a lottó (akkori magyar nevén lutri) kezdetekben egy olasz származású úr irányítása, szervezése alatt vált népszerûvé. Látva a játék hatalmas népszerûségét és az abban rejlõ pénzügyi lehetõséget, 1787-ben II. József uralkodó kezébe vette annak irányítását és ellenõrzését, így a játék mûködtetése királyi fennhatóság alá került.
1813-ban I. Ferenc kiadta 36 cikkelybõl álló lottótörvényét, amely szabályozta a lottó szervezését és megjátszási módszerét a birodalomban. Az üzlet gyorsan elterjedt a Monarchiában, mígnem Ferenc József be nem tiltotta a lottó szervezését, 1913. január 3án, az I. világháború kitörése elõtt. A 19. században a magyar állami szerencsejátékok területén a jótékony célú sorsjegyjátékok, nyereménykötvények váltak népszerûvé. A nyereségbõl kórházak, öregek otthona, templom épült, illetve ezek restaurálását oldották meg.A 18. század közepére szinte minden európai ország kialakította a maga állami sorsjátékát. Akkor a legelterjedtebb a 90 számot tartalmazó számkészletre és abból 5 szám kisorsolásának eltalálását kínáló szerencsejáték volt. Genovát egy szenátus irányította, amelybõl minden évben (átlagosan) öt tag távozott, akiket újakkal helyettesítettek. A kezdeti idõkben az 5 új tagot egy 120 férfiból álló csoportból választották ki, aminek a számát késõbb 90-re csökkentették. A legtermészetesebb dolog volt, hogy a városlakók izgatottan találgatták – és természetesen fogadásokat kötöttek arra -, melyik öt jelöltet fogják kiválasztani a szenátusba.
20. SZÁZAD
A második világháború után Magyarország is gyorsan csatlakozott az európai országok sorához, amelyek nem tétováztak, hogy állami tulajdonú szerencsejátékot szervezzenek. Ennek elsõ lépése a totó volt. A Nyugat-Európában nagy népszerûségnek örvendõjátékot 1947. október 19-én indították el Magyarországon. A kaszinóipar újjáéledése még tovább váratott magára.
Az elsõ új kaszinót” 1981-ben nyitották meg az akkor nagy vihart kavart modern Hilton Szálló hatodik emeletén, a középkori Budai vár szívében. 1992-94-ben szinte minden évszakban megnyitottak hazánkban egy kaszinót: Székesfehérváron, Nyíregyházán, Budapesten stb.”A szórakoztatás és a gazdasági élet iránti igények minõségi változása 1989-91-ben az addigi játékok megreformálására késztette az állami szerencsejáték szervezõit: 1989. június 1-jétöl a havi egy televíziós sorsolásra épülõ Bongó, majd elõször kísérleti jelleggel a 6/45-ós lottó jelent meg.
1991. január 1-jéig a magyar szerencsejáték iparág a Sportfogadás és Lottóigazgatóság áltat kontrollálva mûködött, mint az Országos Takarékpénztár része. Ettõl a naptól kezdve a Szerencsejáték Rt., mint az elõzõ intézmény jogutódja mûködött tovább.
1991-ben létrejött a Szerencsejáték-felügyelet, amely az 1991es szerencsejáték-törvény alkalmazásával felügyelte a liberalizáltabbá váló piacot. Egy év alatt 30-nál több vállalkozás több mint 50 sorsjátékot indított el az országban. Az rt. elnöke szerint: “Több sorsjátékunk van, mint az EU-nak együttesen, ami torz arányokat mutat különösképpen a nyugat-európai telített piachoz képest is.”‘ Az 1991-es szerencsejátéktörvény-módosítás a “Bokros-csomag”” részeként került a parlament elé, hogy a költségvetés többletbevételhez jusson. 1993-ban az angol típusú, bukmékeri sportfogadások meghonosítására kiírt koncessziós pályázatot a Tuti Tipp nyerte el. 1994-ben a Bingó játékot a Szerencsejáték Rt. játékainak konkurenciájaként engedélyezték. Mindkét vállalkozás szégyenletes kudarcot vallott, és a magyar szerencsejáték-piac presztízsének csökkenése miatt valóban csökkent az állami Szerencsejáték Rt. bevétele, költségvetésbeli befizetési képessége.
A SORSJÁTÉKOK ÉS A SZERENCSEJÁTÉKOK FAJTÁI
Az 1991-es törvény nem tartalmazott szabályozást az olyan szórakoztató játékgépek körére, mint az arcade (“oszlopos”), a pinball, videojátékok stb. A törvény elfogadása után az említett játékgépek a pénznyerõ automaták kategóriájába estek. A törvény módosított 16. paragrafusának definíciója alapján bárki szervezhet s irányíthat “nem folyamatosan szervezett sorsjátékot”, és szintén bárki mûködtethet pénznyerõ automatát. A többi szerencsejáték szervezése és kontrollja állami jogkörben maradt – mint ahogy a monopolizáltaké is.
A hatósági licenc kiadható – de csak meghatározott idõtartamra – egy másik szervezet részére, de csak az állammal aláírt koncessziós megállapodás keretében. A totó, lottó játékok joga azonban állami kötelezettség alatt maradnak. Az instant sorsjegyekre (ledörzsölõs, borítékos) vonatkozó törvények ezen változata nem tartalmaz restrikciót, hogy azoknak a licence ne lenne elnyerhetõ az államtól, ezt késõbb ismét módosítani kellett. A Szerencsejáték-felügyelet jogköre is szélesebbé vált a szerencsejáték-szabályozásban meglévõ liberalizáció csökkenésével párhuzamosan.
A két új játék pontos definíciója is kiegészíti a módosított törvényt. Az új változat precízen leírja, miféle számsorsjátékot jelent a Kenó és a Joker.
A folyamatosan szervezett sorsolásos játékok esetében (pl- lottók) a szervezõ cégnek a fel nem vett nyereményeket a játék szervezési idõtartama alatt vissza kell juttatnia a játékosoknak. Például a totó esetében a fel nem vett totónyereményeket ugyanezen totójátékban a játékosok között egy ajándéksorsolási kategóriában újra ki lehet sorsolni. A totó sikeres és sikertelen periódusai mellett elõbb négyféle góltotó játék jelent meg a magyar állami szerencsejáték-piacon, majd – gyors és látványos kudarcaik után – 1997 novemberétõl a Tippmix vette tõlük át a stafétabotot, amely mára a legnépszerûbb hazai sportfogadássá nõtte ki magát.
A jövõt elõrevetítve: a játékipar világszerte az automatizálás irányába halad. A gépesített szelvényfeldolgozás hazánkban már 1975-ben megindult. A korábbi, kézi szelvény-feldolgozási rendszer inkább a középkort idézte, mintsem a 20. századot. A Szerencsejáték Rt. tíz évvel ezelõtt meghirdetett tenderének nem csak az automata adatfeldolgozás volt a célja, hanem egy biztonságos fogadási rendszer megalkotása is. Végül is egy év múlva, 1992. augusztus 15-én kötött a társaság lízingszerzõdést a svéd Essnet vállalattal, majd a rendszer 1993. november elsõ hetében állt munkába. 1998-töl a legnagyobb, legnépszerûbb szerencsejátékok többsége már Interneten és telefonon keresztül is megjátszható.
DR. ERENT GÁBOR
BOSS – 2001/JÚLIUS