Egyre többen belátják, hogy katasztrófa bekövetkeztekor az államtól nem várhatnak segítséget

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk a csodavárásra, és a történések kimenetelét előszeretettel bízzuk a véletlenre, pedig a természet néha kegyetlen dolgokat muvel, és csapásaival beláthatatlan károkat okoz, foként a mezogazdaságból élőknek. Tisztában vannak ezzel az érintettek is, ezért egyre-másra alakítják nonprofit mezőgazdasági biztosító egyesületeiket. Jelenleg már 23 működik az országban. Pintér Csilla A fejlett nyugati országok parasztsága már 80-100 éve megteremtette saját biztonsága alapjait, amelyekhez általában önálló nonprofit szervezodés formájában tette meg az elso lépéseket. Ezekből fejlődtek ki napjaink olyan nagy biztosítótársaságai, mint például a belga ABB, a francia Groupama vagy az angol NFU Mutual. Az egyre szaporodó hazai biztosítótársaságok működése, a versenyhelyzet nálunk is kikényszeríti a biztosítási kultúra fejlődését. Takarékoskodó átmenet A mezőgazdaságban különbséget tesznek biztosítható, nehezen biztosítható és nem biztosítható károk között. A profitbiztosító társaságok főleg a biztosítható (így például tuz, víz, jég okozta) károkra, illetve a nehezen biztosítható károkra (mint például a téli fagy) fordítják a figyelmüket. A nem biztosítható károkat a világ civilizált országaiban úgynevezett katasztrófaalapokkal ellensúlyozzák. 

Hazánkban a mezogazdasági biztosításokra fordított összeg alakulása elgondolkodtató. Míg ugyanis 1986-ban folyó áron 4,3 milliárd forintot, 1995-ben csupán 1,5 milliárdot fizettek a termelok növény-, illetve állatbiztosításra. És nem azért, mert csökkent a biztosítási díjak összege. Ahogy egyre drágább lett a megélhetés, ahogy emelkedtek a termelési költségek, a gazdálkodók leginkább a biztosítási díjakon kezdtek takarékoskodni. Ilyen folyamat közepette alakult meg profitbiztosítóként 1992-ben az Argosz Biztosító Rt., amely részvényesei között tudhatja az országukban legerosebb csoportokhoz tartozó belga, francia, holland, német, angol és ír biztosítótársaságokat. “A gazdaságban végbemeno folyamatok egyértelmuvé tették számunkra, hogy a nehezen biztosítható károkra olyan megoldást kell találnunk, amely megfizetheto lehetoségeket és eros kontrollt jelent a termeloknek, illetve a szövetkezoknek. A nemzetközi tapasztalatokra alapozva ez a megoldás pedig a nonprofit biztosító egyesületi forma lett” – beszélt a kezdetekrol dr. Erent Gábor, az Argosz Biztosító Rt. igazgatója, a Budapesti Agrárkamara alelnöke. De mi is az a nonprofit biztosítóegyesület? Létrehozásához minimum tíz jogi és/vagy nem jogi személy, legalább 500 ezer forint biztonsági és 100 ezer forint organizációs toke szükséges. Az állam az alaptoke kétharmad részével, de legfeljebb félmillió forinttal támogatja a termeloket. Emellett a növénytermesztés biztosítási díjának 30 százaléka visszaigényelheto, amennyiben ültetvényeit és más növényi kultúráit biztosítja a gazda. Gazdaszemmel kezelik a károkat Az egyesület nem törekszik nyereségre, muködtetési költségei alacsonyak, a kár elbírálásánál a tagok alaposan odafigyelnek, hiszen érdekük ez. Biztosításra való szövetkezésük során ugyanis egyiküknek sem célja alaptalanul pénzhez juttatni a másikat a sajátjából. Az egy mindenkiért, mindenki egyért elve alapján ki-ki megtanulja, mi a kockázat ára a mezogazdaságban. Ha nincs kár az egyesület vagyonában vagy alacsony a szintje, tartalékot képezhetnek, illetve az eredmény egy részét visszajuttathatják a tagokhoz. Az Argosz ugyanis viszontbiztosítja az egyesületeket. Kár esetén az Argosz fizeti a viszontbiztosításban vállalt kártérítést, év végi elszámoláskor pedig, ha maradvány képzodik, annak meghatározott részét visszafizeti. Viszontbiztosítás nélkül nem megy A viszontbiztosítási védelem ugyanis elengedhetetlen a nonprofit biztosítóegyesületeknél. Bebizonyosodott ez például tavaly is a baranyai egyesületnél, ahol a korábbi években felhalmozott tartalékok és a díjak nem lettek volna elegendőek a kártérítések kifizetésére, mivel a júniusi jégesők rettenetes pusztítást végeztek a megyében.

Dr. Erent Gábor szerint az előző évhez képest 1996-ban kismértékben javult az egyesületek kárhányada: 109-rol 98-ra csökkent az átlagos káresetek száma. Mivel az Argosz 50 százalékos kárhányad fölött progresszíven visszaoszt a biztosítási díjból, 8 egyesületnek a díj átlagosan 23 százalékát térítette vissza, míg a kármentes egyesületek a díjnak 50 százalékát kapták meg. Ha az ember egy kicsit is belegondol, a profitbiztosítási rendszeren belül a nonprofit biztosítóegyesületek létrehozása olyan út kezdete, amely Európába vezet. Egyre többen látják be, hogy az esetleges katasztrófa bekövetkeztekor ne az államtól várják, hogy majd kisegíti őket.