Mottó:

“Komp ország, komp ország, komp ország,?

Miért hazudták, hogy a komp híd?

Minékünk váltig azt mondták, itt Európa van”

Ady Endre: Ismeretlen Corvin Kódex margójára (1905)

“Mi mindig mindenrol elkésünk

Késo az álmunk, a sikerünk”

Ady Endre: Akik mindig elkésnek (1907)

“A kispolgárságtól való irtózás kispolgári dolog”

Jules Renard: Napló

 

A gazdaságtörténet kutatói számára – többek között a pénzügyi-biztosítási területen – ínyencfalatot jelenthet a kelet-közép európai országok, különösen Magyarország 1990 utáni históriája. 

Természetesen eme idopont – mint a legtöbb évszám – csak egy bonyolult folyamat felgyorsulását jelenti, mint rendszerváltozás politikai, képviseleti mérföldköve.

Érdeklődésre tarthat számot annak elemzése is, miért használjuk gyakran hazánkban az “európaiság” szlogent, és igazából mit takar ez a kifejezés akár most, akár az ókort követően, vagy Montesqiue idején, aki felsorolta mindazon érveket, ami Európát jelentette számára (kitunoen szerepeltette a magyar nemességet e kérdéskörben).

“Európa védobástyája”-ként, melyet szintén sűrűn emlegetünk, elcsodálkozhatunk azon, hogy e címre a történelem során a horvátok, szerbek, törökök, oroszok, sot a tatár birodalom is igényt tartott. Az “Európa” fogalom tartalmát, lényegét tekintve állandó változáson ment és megy át, különös tekintettel a kultúrára, az életszínvonalra, nem is beszélve a szociológiai, pszichológiai tényezokrol. A kissé homályos szempontrendszerek alapján hazánk külső megítélését nagyban rontották az I. világháború és az azt követő évek. Érdemi javulás csak 1956-ban következett be, amit tovább erosített a német egyesítésben és a reformfolyamatokban betöltött katalizáló szerepünk. De mirol is van szó Magyarország belso társadalmi struktúráját vizsgálva? A késo kádári gazdaságpolitika – geopolitikai mozgástere lehetoségeinek foglyaként – egyre tudatosabban törekedett a hazai polgárosodás erosítésére. Természetesen anyagi bázisát és korlátait tekintve a társadalom nagy egésze számára ez a szint csakis a kispolgári életvitel lehetne: gondoljunk csak a kis telkeken épülo, a domboldalakat ellepo szerszámkamrácskákra, a nélkülözhetetlen, kommersz fogyasztási cikkek “státuszszimbólummá” válására. De a folyamat lassúsága egyben azt is jelentette, hogy a rendszerváltozás után igazán nem volt egyetlen olyan tehetos réteg sem, amely meghatározó mértékben, tevolegesen, nagy gyakorlattal és rutinnal igazi tulajdonosként részt vehetett volna az addig állam által birtokolt, az állampolgárok közös tulajdonát képezo koncentrált vertikumok, nagyvállalatok, infrastruktúra stb. privatizációjában. Ennek következtében is – a magyar történelemben megszokott – két rossz közötti választás lehetoségét jelentette a különféle technikák bevezetése, mint az MRP, az Egzisztencia hiteles, a részletfizetés, a befektetoi kezdeményezésu, az aktív, a spontán, az eloprivatizáció stb. módszer. Még inkább így volt ez a pénzügyi, biztosítási piac területén. Olyan nagyságrendu tokével, mellyel ezeket magánosítani vagy pedig megalapítani lehetett és lehet (alaptoke, biztonsági toke, organizációs tokeszükséglet stb.) – még konzorciumok megszervezésével is – nem sokan rendelkeznek és rendelkeztek.

Igaz, az a megállapítás is fontos, hogy – a fentiek következtében is – mivel az európai pénzügyi nagy hálózatok uralják a magyar pénzügyi, biztosítási piacot, tehát Európa itt van nálunk. És a szlogen itt különösen izgalmasság válik: Európába megyünk. Több kérdés vetodik fel bennünk: milyen ez az Európa, mit tudunk és kívánunk átvenni tole, milyen lesz, amikorra legjelentosebb szervezetei (EU, NATO) befogadnak minket, és foleg milyenek leszünk mi akkor? Társadalmi, gazdasági, politikai történelmünk során gyakran értek, érnek bennünket sokkhatások. Ennek egyik fo oka a magyar polgárosodás folyamatának túl gyakori szétzúzása, hisztérikus görbe szerinti alakulása. Ezért az egyik fo kérdés: polgárrá válásunk folyamatának segítése. Ez kapcsolódásunk fundamentumát jelenti – nem mindegy, mennyire szélesköru, mennyire szélsoséges. A jelenlegi helyzetben lehet-e Európát “importálva” a polgárosodás megerosödésének folyamatát alapvetoen megváltoztatni? Eddigi tapasztalatok szerint önmagában nem. Szükség van ugyanis arra a kulturális háttérre, azokra a társadalmi gazdasági területeken erosödo önszervezodésekre, melyek befogadhatóvá, emészthetové teszik az “európai gondolatot”. És itt nehogy szukebb rétegek magas szellemi-kulturális színvonaláról induljunk ki: szakmai kultúránkat is vizsgálva életveszélyes dolog lenne megfeledkezni identitásunk megfelelo erosítésérol. Ezért késztet csodálkozásra a nemzeti- nemzetközi szembeállítás, hiszen a világ csakis úgy lehet változásra képes, eros, a kihívásokra jó választ adó, ha sokszínu, országaink nemzeti jegyei erosek, kultúrája gazdag. Magyarországon ugyanez a kérdés a fontos: nemzeti kultúránk (melybe szakmai kultúránk is beletartozik). Identitásunk ereje tehet képessé bennünket arra, hogy befogadjuk Európa szellemét, intézményrendszerét – és válogathassunk, szelektáljunk, hogy a sokszínuségbol mely elemeket választva erosítsük magunkat Európa érdekében. Felvetodik a kérdés, hogy a pénzügyi, biztosítási terület szigorúan vett szakmai kultúrája hogyan fejlesztheto, alakítható. És itt ismét beleütközünk a polgári alapokon régóta önszervezodo, muködo pénzügyi, biztosítási intézményrendszerek hiányába. Az áhított Európát vizsgálva ugyanis országonként a több, mint ötven, száz éve kialakult nemzeti pénzügyi, biztosítási szektor – velünk ellentétben – mindenhol eros alapokkal, komoly részaránnyal rendelkezik.

Véleményünk szerint pedig csakis ilyen módon mélyülhet el, válhat szélesköruvé a pénzügyi biztosítási kultúra, bár a nyugat-európai országokkal szemben erre elenyészoen kevés ido áll rendelkezésünkre. És ezekre az alapokra helyezve, természetesen megfelelo arányukat tükrözve válhat igazán muködoképessé a hozzánk beépülo külföldi intézményrendszer is. Ennek érdekében viszont törvényhozásnak, az államigazgatásnak, a gazdaságpolitikának tudatosan segítenie kell a hazai polgárosodással párhuzamosan azokat a folyamatokat, melyek biztosítják a pénzügyi, biztosítási intézményrendszerek polgárosodását is. Jól példázza ezt a tudatos, összehangolt munkát a mezogazdasági nonprofit biztosító egyesületek megszervezése, hálózatuk és érdekképviseletük kialakítása. De miért érdekes a vidék, a mezogazdaság e folyamat vizsgálatakor? Egyre több tanulmány, elemzés támasztja alá, hogy a mezogazdaság, a vidék, a falu modernizációján keresztül vezet az út az ország muködésének gyorsításához. Sokan beszélnek modernizációról: leegyszerusítve azt jelenti, hogy Magyarországon az itt élo polgárok legszélesebb rétegei élhessenek a jelenkor adta társadalmi gazdasági fejlettség adta lehetoségeknek megfeleloen, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a társadalom folyamatos fejlodésre képes. Komperatív elonyeinket látva egyértelmu, hogy jóval a nemzetközileg szükséges átlagos munkaráfordítás alatt tudunk termelni ízanyagban, minoségben kiváló termékeket. Nagyon nagy veszteség lenne az ország számára, hogy rossz kompromisszumok születése eredményeként leépítenénk mezogazdasági, élelmiszeripari kapacitásainkat az Európához való csatlakozás “érdekében”, miközben az Unió országai a költségvetésük nagy részét kitevo mezogazdasági támogatásuk kiépítésére fognak kényszerülni az ipari lobby eros nyomására. (Gondoljunk csak például a német munkanélküliség II. világháború elotti mértéket meghaladó növekedésére, stb.) Akkor elmondhatjuk majd magunkról: “bolond gazdaasszonynak üres a kamrája”. Ismertek az ellenérvek is: az itt megtermelt GDP nagysága, a foglalkoztatott létszám alacsony aránya stb. De akkor ismét elfeledkezünk gazdasági, társadalmi lehetoségeink, a vidék, az élelmiszertermelés és a népességmegtartó képességek hazai bonyolult kapcsolatáról, komperatív elonyeinkrol. A pénzügyi biztosítási területen belül nem elhanyagolható, és egyre jelentosebb szerepet tölt a biztosítás. A fejlett európai országokban a parasztság már 80-100 éve megteremtette az alapjait saját biztonságának általában önálló “gründolás” szervezodés formájában tette meg az elso lépéseket. Ezekbol fejlodtek ki a napjaink nagy nemzeti biztosító társaságai (ABB Belgium, Gruepama Franciaország, Muled Anglia, Raiffeisen Versietzerungs). Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy ez a fejlodés szerves része volt több száz éves polgárosodás folyamatának. Nemzetközi vizsgálatok szerint a biztosítási munka megítélése a világban – annak ellenére, hogy a polgári életben a különbözo társadalmi, gazdasági folyamatokban meghatározó szerepet tölt be – meglehetosen negatív. A vidéki Magyarországon különösen így van ez, mivel például a mezogazdasági biztosítás (a biztosítási bevételek és térítések) hosszú idei az elvonások-támogatások rendszerének szerves része volt. Ugyancsak rontja a megítélést a monopolhelyzet a 90-es évek végéig való megléte, annak következményei is. Magyarországon 1996-ban mintegy 411 szervezet (részvénytársaság, szövetkezet, egyesület) foglalkozott biztosítással, éves díjbevételük mintegy 150 milliárd forint. Jelzi e szektor fontosságát, hogy a külföldi tulajdon aránya eléri a 85 – 89%-ot. Az egyre több biztosító társaság létrejötte, a versenyhelyzet kikényszerítette és kikényszeríti a biztosítási kultúra fejlődését is.


A mezőgazdaságban a károkat három fő szempontból csoportosíthatjuk:
– biztosítható
– nehezen biztosítható
– nem biztosítható károkra.

Jelenleg 6 biztosító társaság foglalkozik mezőgazdasági biztosítással. A profit biztosító társaságok főleg a biztosítható károkra (pl. tűz, jég), valamint a nehezen biztosítható károkra fordították figyelmüket (pl. téli fagy).

A nem biztosítható károkat a világ civilizált országaiban ún. katasztrófa alapokból kívánják kézben tartani. Hazánkban a mezogazdasági biztosításokra fordított összeg alakulása lesújtó képet mutat: 1986-ban folyó áron 4.3 Mrd Ft-ot, 1995-ben 1.5 Mrd Ft-ot fizettek a termelok növény, illetve állatbiztosításokra. 1990-ben a fenti folyamatokat elemezve és felismerve látogatást tettem a belgiumi ABB biztosító társaságnál, amely a Belga Parasztszövetség és az ország egyik legnagyobb biztosítója. A kölcsönös érdeklodést követoen megkezdtük a munkát egy profit biztosító, a késobbi Argosz felépítése érdekében. A megvalósíthatósági tanulmány során egyértelmuvé vált számunkra, hogy a már felsorolt okok miatt a nehezen biztosítható károkra is megoldást kell találnunk, olyan megoldást, amely olcsóbb lehetoségeket teremet és egyben nagyobb kontrollt is jelent a termelok, szövetkezetek számára. Ez a megoldás a nonprofit biztosító egyesületek jogi-közgazdasági keretének kidolgozása, a muködés szempontrendszereinek prognosztizálása, rögzítése. Helyzetünket nehezítette, hogy muködo, kidolgozott megoldások a növénytermesztésben hazánk történetében nem voltak, ezért külföldi példák elemzésébol kellett az “étlapot” összeállítanunk. Ugyancsak gondot okozott a szolidaritás, a szövetkezés elvének gyakorlatának újbóli rögzítése a termelok körében. A jogi, muködési keretek, lehetoségek szempontjából nagy jelentosége volt az 1995. Novemberében elfogadott Biztosítási Törvénynek. A nonprofit mezogazdasági biztosító egyesületek muködését segítendo közös munkával, hatpárti egyetértéssel a Parlament elfogadta javaslatainkat, amely lényegét tekintve a biztonsági toke, organizációs toke valamint a viszontbiztosítás mértékének olyan arányát javasolta, melyet az alacsony jövedelemmel rendelkezo termelok, szövetkezok meg tudnak teremteni. Ugyancsak fontos támaszt jelentett, hogy az államigazgatás kiemelten kezeli a gazdálkodás polgárosodó területeit, így a Pénzügyminisztérium, Földművelésügyi Minisztérium célzott támogatásokkal segítette és segíti a termelők, szövetkezők nonprofit szakosított biztosító egyesületei alaptőkéjének megteremtését.

Fontos az is, hogy a növénytermesztés területén a jelenlegi 30%-os biztosítási díj-visszatérítés szintén vonatkozik a termelok, szövetkezok által alapított egyesületekre. De mi is az egyesület? Az Egyesület létrehozásához minimum két jogi és/vagy nem jogi személy, minimálisan 500.000 Ft biztonsági és 100.000 Ft organizációs toke szükséges. Az állam az alaptoke kétharmad részével, de maximálisan félmillió forinttal támogatja a termeloket. Mivel – többek között – az Egyesület muködtetési költségei minimálisak, a kárelbírálásnál a tagok nagyon szigorú kontrollja érvényesül, alaposan odafigyelnek a technológiai fegyelemre, ezért ez a biztosítási forma jóval kedvezobb lehetoségeket nyújt a nehezen biztosítható mezogazdasági károk esetében. Az Egyesület a tagok saját “biztosító társasága”, amely kedvezo káralakulás esetén tartalékot képez, illetve az eredmény egy részét visszajuttatja a tagokhoz. A gazdasági folyamatok e kis szegmensében megtanulták, mi a kockázat ára, milyen pszichológiai, szociológiai folyamatokat kel “közgazdaságosítanunk”, tekintettel az “i” faktorra is: azaz kialakítanunk a megtartás, önrész, viszontbiztosítás, ellenorzés stb. komplex rendszerét. A megfelelo kártérítési szolgáltatás, esetleges katasztrófák kivédése érdekében az Egyesület az Argosz Rt. viszontbiztosítója. Célunk annak a megalakulásától fogva vallott “küldetésnek” a tudatosítása, hogy biztosítási alapon segítséget kívánunk nyújtani a vidéken élok, a mezogazdaságban dolgozók számára. Ugyanakkor természetesnek tartjuk, hogy az egyesületi tagok profit biztosításaikat szintén nálunk kötik meg.

Milyen gyakorlati tanácsok adhatók a megszervezéshez?

1. Érdekképviseletek, fogékony termelok, szaktanácsadók, akik megismerték a biztosítási egyesület lényégét, elonyeit, részletekbe menoen ismertetik azt egy-egy térség tagjainak. Ha a leendő tagok meg akarják szervezni az egyesületet, szándéknyilatkozatot kell kitölteniük és maximum 3 főt meg kell bízniuk képviseletükkel.

2. A szándéknyilatkozat alapján az Argosz szakemberei megtárgyalják a képviselokkel az alapszabályt, a szervezeti és muködési szabályzatot, a terméket és a kockázatokat.

3. A díjkalkulációhoz az egyesület tagjainak ki kell tölteniük egy adatlapot az elmúlt évek kárairól, amely alapja a díjképzésnek.

4. Valamennyi dokumentum alapján az Egyesület alakuló közgyulést tart a hivatalos jogi kötelezettségek betartásával. Megtárgyalják és elfogadják az alapszabályt, SZMSZ-t, és megválasztják a tisztségviseloket.

5. A biztosítási törvény alapján igazolják az alapító toke meglétét. Az induló vagyonhoz történo hozzájárulást, a tagdíjbefizetést az egyesület titkára intézi.

6. Az egyesület tisztségviseloi beadják a kérvényüket az alapszabályt mellékelve az illetékes megyei bíróságra az egyesület bejegyzése érdekében.

7. Az Argosz szakembereivel együttmuködve elkészítik az üzleti tervet és a teljes dokumentációt. Kérvényükkel együtt aláírva beadják azt az Állami Biztosításfelügyelthez.

8. A megyei bírósági bejegyzéssel és az ÁBF engedélyezésével egyidoben a tisztségviselok megnyitják a számlát, bejegyeztetik az adószámot, elkészítik a bélyegzot, valamint elvégzik az egyéb adminisztrációs feladatokat.

9. A bírósági bejegyzést és a felügyeleti határozatot követoen meg kell igényelni az állami támogatást a rendeletben eloírtak szerint.

10. Fel kell készülniük a biztosítási adatok felvételére (tenyészérték, állatérték biztosítási díj, kockázatelbírálási szempontok stb.) Ebben is segítenek az Argosz szakemberei.

11. Valamennyi tag a hatóságok által jóváhagyott, illetoleg korrigált dokumentációt a titkártól kapja meg.

12. A szakértoi bizottságot felkészítjük, akik orködnek az Egyesület tagjainak kárelofordulásakor az egységes elvu és szabályos kárrendezésen.

13. A tagok adatközlését követően az egyesület tisztségviselői megkötik a viszontbiztosítási szerződést, majd az egyesület teljesíti a díjfizetést.

14. Az adatközlési és a kárjegyzokönyvi dokumentációkból 1-1 példányt az Egyesület átad az Argosz Biztosítónak.

15. Az Argosz az elotte leszögezett alapelvek szerint saját kárszakértot küldhet a károk megítéléshez. Az Argosz a viszontbiztosításban vállalt kártérítést teljesíti, év végén elszámol és ha e eredmény képzodik, annak meghatározott részét visszautalja az Egyesületnek. Az Egyesület titkár az év végén beszámolót készít és a könyvelovel elkészítteti a mérlegbeszámolót, ezt követoen közgyulésen megvitatják az elmúlt évet, és meghatározzák a teendoket. 1996. évben 13 egyesület folytatott biztosítási tevékenységet. Közülük 9 növénybiztosítással, 2 állatbiztosítással, 1 vegyesen növény- és állatbiztosítással és 1 vad- gépjármu felelosségbiztosítással foglalkozott.

A növénybiztosításban 67000 ha területen közel 5 Mrd forint értéket védve tuz-, jég-, vihar- és homokveréskárra vállaltak kockázatot az egyesületek. Többségük az átlagos szántóföldi kultúrákat biztosították, két egyesület egy-egy növényt (dohányt, fuszerpaprikát) biztosított. Míg kárhányaduk 1995-ben 53%-os volt, 1996-ban foleg a baranyai június 20-21-ei jégesok miatt meghaladták a 120%- ot. Az egyesületek közül 3-nál nem volt, 1-nél jelentéktelen kár keletkezett. A viszontbiztosítási védelem nélkülözhetetlenségére ez az év jó gyakorlati példát adott a Baranyai Egyesületnél, ahol a korábbi években felhalmozott tartalékok és az esedékes díjak nem adtak volna elegendo fedezetet a kártérítések kifizetésére, ha nem lett volna viszontbiztosítás. A viszontbiztosító – mivel 50%-os kárhányad fölött progresszíven visszaoszt a biztosítási díjból – 8 egyesület részére a befizetett VB díj átlagosan 23%-át térítette vissza, a teljesen kármentes egyesületek a VB díj 50%-át kapták meg. Állatbiztosításban az elozo évhez viszonyítva nem történt jelentos változás. Változatlanul három egyesülésben összesen 8099 szarvasmarhát, 225 tenyészsertést és 14 lovat biztosítottak a tagok 362.2 M Ft értékben. A károk alakulása egyesületenként is, tagonként is szóródást mutat. Leggyakoribb károk az elsősorban takarmányozási hibára (vagy gondozói figyelmetlenségre, fegyelmezetlenségre) visszavezetheto ellési bénulás, ketózis, zsír-máj szindróma, májelfajulás voltak. Sok esetben találkoztunk közvetlen ellési problémával is. Vad- és gépjármu felelosségbiztosítással foglalkozó egyesületeknél 1996-ban a költségek, és a függo károk pontosabb ismerete alapján díjkorrekciót hajtottak végre a tagok közötti szolidaritás megvalósításával. 1996. évben a kárdarabszám az elozo évi 109 db-ról 98 db-re csökkent. A kárrendezési bizottság hatékonyan dolgozott a károk magítélésénél. Az egyesületek kárhányada az elozo évhez képest kismértékben javult, a függo károk volumene közel hasonló mértéku, mint az elozo évben volt. 1996-ben a 13 egyesület összesített kárhányada 110,7% volt. A kockázatkiegyenlítodés térbeli, idobeli és az egyesületek nagyságrendi hatásának nagy szerepe van a mezogazdasági biztosításoknál, csakúgy, mint a magalapozott díjkivetésnek, díjkövetésnek, és a kárkontrollnak. 1997-ben már 23 nonprofit biztosító egyesület kezdte meg muködését, közel 10 milliárd forint értéket védve. Hazánkban a polgárosodás jelenlegi szakasza egyidoben történik az intézményrendszerek, a közgazdasági, jogi szabályozórendszer alakításával, fejlesztésével. A magyarországi vidéki réteg a falvakban, kisvárosokban élok gazdasági, kulturális megerosödése e folyamat fundamentuma. A pénzügyi biztosítási rendszeren belül a nonprofit biztosítási rendszeren belül a nonprofit biztosítási egyesületek létrehozása sikertörténet. Sikertörténete a polgárosodásnak, a biztosítási kultúra terjesztésének. Cáfolja mindazokat, akik ma Magyarországon nem hisznek a szövetkezésben, a munkamegosztásban, a szellemi értékek koncentrációjában. Ellentmond azoknak, akik nem bíznak a nemzetközi muködési tapasztalatok honosítási lehetoségeiben, akik hiányolják a stratégiai gondolkozást, és a vegyesvállalatok esetében mindenkor komprádor burzsoáziáról beszélnek.