Interjú Dr Erent Gáborral, a MANBESZ tiszteletbeli elnökével. Csákó Attila

A gazdasági-pénzügyi átrendeződés a világban- tudatosan nem használom a válság szót – Magyarországon is új megoldásokat kényszerít ki az agrárgazdaságban és ehhez kapcsolódóan a biztosítási üzletágban is – eljött tehát a reneszánsza az önszerveződésnek itt és most?

A rendszerváltozást követően a pénzügyi-biztosítási terület egy kis csodája a magyar gazdálkodók tulajdonában lévő mezőgazdasági nonprofit biztosítóegyesületi rendszer, amely már tizenöt éve sikeresen működik. Úgy gondolom, a jövőben még sokkal megbecsültebbek lesznek a helyi sajátosságokra, azt jól ismerő, ott élő „humán erőforrásra” épülő közösségek, szerveződések különböző formái, azok együttműködése. Velük lehet a legjobban megelőzni, illetve befolyásolni, tompítani az egyre szélsőségesebbé váló időjárás következtébeni természeti károk hatását is. A kockázatkezelés egyik fontos szakasza a biztosítás, a károk teljes vagy részleges ellentételezése, ahol az „étlap”, a módozatok kidolgozása, összeállítása függ a biztosítandó terület sajátosságaitól, a kárközösségektől, a környezet kultúrájától, a társadalmi szokásoktól, rendszabályoktól is. Nagy kérdés, stratégiai szempontból pedig komoly kihívás, hogyan tegyük érdekeltté a polgárokat saját értékeik megóvásában. Milyen jutalmazó-büntető közgazdasági-pénzügyi rendszereket dolgozzunk ki – még a biztosítási, viszontbiztosítási díj kialakításakor is – tekintettel a kockázat, megelőzés és a védelem lehetőségének milyenségére.

Hogyan tudnánk jellemezni a veszélyeket a mezőgazdaságban, és mennyire „EU-konformok” a kockázatkezelésben ezek az egyesületek?

A mezőgazdasági termelők különösen kiszolgáltatottak a nehezen biztosítható károk esetében (vihar, hónyomás, jégeső, tavaszi fagy, árvíz, belvíz, stb.). Ennek ellenére jellemző, hogy becslések szerint a biztosítható kockázatok közel tizedét sem fedezik biztosítási szerződésekkel. Több mint száz évet vizsgálva ugyanakkor a természeti károk nagysága folyamatosan nő, egyre szélsőségesebbek. Az EU elképzeléseit jól jelzik azok az egyre gyakoribb konferenciák, melyek a természeti kockázatokkal és károkkal foglalkoznak. Az itt született javaslatokat csokorba kötve és felhasználva erősítenünk kell azokat a szervezeti, pénzügyi, közgazdasági, jogi feltételrendszereinket, amelyek segítségével az Unióban a nonprofit biztosító rendszerek már gazdaságtörténeti értékként működnek. Ezek ugyanis bizonyítottan – és hosszú távon – a legolcsóbb, legnagyobb biztonságot adó leghatékonyabb megoldásokat jelentik. A nyereségérdekeltség nélküli, az ország huszonkét körzetében működő biztosító egyesületi hálózat jó alapot szolgáltat a továbbfejlesztés irányainak kitűzéséhez többek között a rendkívül kedvező 15 éves kárhányaduk, alacsony költségeik és díjaik, biztonságos és kiegyensúlyozott kockázatkezelésük miatt. A meglévő nonprofit hálózat továbbfejlesztése, erősítése tehát nemzeti érdek. A több mint száz éves szövetkezeti alapelveken szerveződő hazai egyesületek jelenleg mintegy 18 milliárd forint értéket védenek 633 gazdálkodó, jogi és nem jogi személyiségű tag által működtetve. Munkájuk színvonala megfelel a nagy francia, brit, görög, holland nonprofit biztosítási rendszereknek, melyek egyben hazájuk legjelentősebb biztosítói közé tartoznak. Munkájuk jó alapot szolgáltat a kormányzatok számára is a biztosítás, mint rendkívül sajátos termék „árának” összehasonlítható elemzésére, a kockázatoktól függő, a különböző támogatások mértékének, irányának a társadalom számára korrekt befolyásolására. Az egyesületek a profit biztosítókkal ellentétben érdekeltek a nehezen, vagy nem biztosítható kockázatok szolidaritás elvén alapuló kezelésében is: saját tőkéjüket hozzáadva olyan önszerveződő, jól átlátható és kiszámítható veszélyközösségeket hoznak létre, amelyek a termelők részére megfelelő gyors védelmet nyújtanak, ezért is jó alapot szolgáltatnak a katasztrófaalapok működtetéséhez.

Hogy kezdtek neki a megszervezésükhöz?

A profit alapon működő biztosítótársaságok mellett – főleg a természeti folyamatok kiszámíthatatlanságának kitett mezőgazdaságban – a fejlett világban mindenhol szükség volt és van nem nyereségérdekeltségű szervezetekre is (biztosító egyesületek, nonprofit szervezetek, mutual stb.) Sajnos hazánkban még mindig érezteti a hatását az a megközelítés, hogy a biztosítási díjak és térítések, azok befolyásolása az állam, a közgazdasági szabályozó rendszer, ezen belül az elvonások, támogatások rendszerének része. Ugyanakkor az állami hozzájárulás sokszor „puha pénz”- ként viselkedik. megfelelő szintjének elérése érdekében a különböző érdekcsoportok sokszor lehetetlenné igyekeznek tenni a kontrollálhatóságot, összehasonlíthatóságot. Emellett gyakori a mezőgazdaságban a kockázati múlt megfelelő elemzése és érvényesítése helyett a különböző egyéb módozatok megkötésével elérhető jogosulatlan kárkifizetés is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kárelőzményekbe, a majdani korrekt díjakba be fog épülni ez a nem létező kár, jelentősen növelve majd azt. De sajnos a mától való félelem nagyobb, mint a holnaptól való, nem is beszélve a profit társaságok közötti versenyfutásról – főleg itt és most. A tudatos kockázatkezelőnek tehát nagy kihívást jelent e sajátságos terület: a mezőgazdasági károk megelőzése, enyhítése, ellentételezése. A mezőgazdasági nonprofit biztosító egyesületek rendszerének gondolatát még az Argosz Biztosító alapításakor vetettük fel az 1990-es évek elején a leuweni ABB-ben, a Belga Parasztszövetség biztosítójában. Érvünk többek között az volt, hogy Magyarországon a mezőgazdasági biztosítási rendszer átalakításakor nem elég a monopolhelyzet megtörése, hanem szükség van a strukturális átszervezésére is, a profit és nonprofit rendszerek egyidejű kiépítésére. Főleg a nehezen biztosítható károkra hoztuk létre az ún. nonprofit biztosító egyesületeket, melyeket a 2003. évi LX. számú, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény “biztosító egyesületnek” nevezett. Ez olyan önkéntesen létrehozott, kölcsönösségi alapon működő szervezet, amely kizárólag tagjai részére, nyereségérdekeltség nélkül, a tagsági hozzájárulás ellenében, a biztosítási feltételekben meghatározott biztosítási események bekövetkezése esetében, biztosítástechnikai elvek alapján előre meghatározott szolgáltatást nyújt. Egyesületet természetes személyek, jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei hozhatnak létre és működtethetnek. Az egyesület a tagok saját „biztosító társasága”, amely kedvező káralakulás esetén tartalékot képez, illetve az eredmény egy részét visszajuttatja a tagokhoz. 

A nem biztosítható károkat a világ civilizált országaiban ún. katasztrófa alapokból kívánják kézben tartani. Az első – a legjégjártabb körzetben működő – Baranya Megyei Növénybiztosító Egyesület – 16 taggal 1993-ban kezdte meg működését. Ezt követően a legrosszabb talajon több ezer családot eltartó dohányt termelő közösségek, a fűszerpaprika, a szántóföldi növénytermesztők, a szarvasmarha- tenyésztők, a gyümölcs és szőlő kultúrák védelme érdekében az egyéni gazdálkodók alapítottak egyesületeket.

Visszatekintve erre az időszakra – emlékezve a kiszolgáltatott, ennek ellenére csak magukban bízó emberekre – nagyon nehéz szervező munkát végeztünk. A közös kockázatkezelést többek között megalapozta a helyes célok kitűzése, az odaadó szervezői, vezetői munka, a tagok egymás közötti ismertsége, kontrollja, a gazdálkodásuk minimális költsége, a kockázatkezelés kiszámíthatóságának jó megalapozása, a rendszerhez igazodó viszontbiztosítási védelem, a mindenki által elfogadott korrekt kárrendezési bizottság. Kezdetben az ország dunántúli régiójában szerveződtek, majd több év után az Alföldön és az északi megyékben is elterjedtek, gyarapodtak. Nagyon fontos a szerepe az egyesület elnökének, valamint titkárának. Külön előny, ha ő gazdálkodó, tulajdonos, és biztosítási gyakorlattal rendelkező szakember egy személyben. A kizárólagos biztosítási szakember a jövedelemszerzés ügynöki vonatkozásában, jutalékokban jobban érdekelt, gyakori, hogy az egyesület ügyeit nem fejlődési, stratégiai oldalról nézi. 1996-ban érdekképviseletként megalakítottuk a Magyarországi Nonprofit Biztosító Egyesületek Szövetségét. Zászlónkra tűztük, hogy együttműködünk a Felügyelet előírásai hatékony teljesítésében, mintafeltételek kidolgozásában, a szakmai-számviteli követelmények megoldásában, javaslatokat dolgozunk ki az egyesületek érdekében, keressük a továbbfejlődés lehetőségeit, részt veszünk a kodifikációs munka segítésében, a kommunikációban. Már a csatlakozást megelőző időszaktól együttműködünk az EU-illetékes szervezeteivel. A biztosítási piac bővülése hazánkban 1995-re megkívánta a magasabb szintű törvényi szabályozást. Az akkori hat parlamenti párt egy-egy agrárszakértője által aláírva – így az összes párt által támogatva – módosító javaslat került beterjesztésre, melyet az illetékes bizottságok egyhangú támogatását is elnyerve szavaztak meg a képviselők. Jó alapot adott, hogy felszólalhattunk a Parlament Mezőgazdasági Bizottsága által szervezett „Nyílt napon”, szoros kapcsolatban voltunk és vagyunk a mezőgazdasági szakma különböző érdekképviseleteivel, köztestületeivel, tudományos életének kimagasló képviselőivel. Végül, de nem utolsósorban folyamatosan konzultálunk az EU illetékeseivel is. 2004-ben Kockázatcsökkentési Alapot indítottunk el az esetlegesen gondokkal küszködő nonprofitok megsegítésére. Nagyon fontos, hogy az egyesületek megjelenése a civil szerveződések között jelentős szerepet töltött és tölt be a pénzügyi- biztosítási kultúra elmélyítésében.

A résztvevők a gazdasági folyamatok e kis szegmensében megtanulták, mi a kockázat ára, milyen pszichológiai, szociológiai folyamatokat kell “közgazdaságosítanunk”, tekintettel az “s.i.” faktorra (sárga irigység) is: azaz kialakítanunk a megelőzés, megtartás, önrész, viszontbiztosítás, ellenőrzés stb. komplex rendszerét. Apropó – az sem véletlen, hogy a baranyai sikeres jégeső elhárító rendszer és a biztosító egyesület meghatározó személyisége egyazon vezető. 

Bemutatná röviden, hogyan működik a viszontbiztosítás? 

A megfelelő kártérítési szolgáltatás, esetleges katasztrófák kivédése érdekében az egyesület viszontbiztosítást köt, mellyel a tagok kiszámítható kockázati védelmet alakíthatnak ki. Döntésük függvénye, hogy milyen mértékű védelmet igényelnek a rendelkezésükre álló források, tartalékok, kockázati múltjuk figyelembevételével. A mezőgazdasági biztosításoknál a kockázatkiegyenlítődés térbeli, időbeli és az egyesületek nagyságrendi hatásának nagy szerepe van. Csakúgy, mint a megalapozott viszontbiztosításnak, díjkivetésnek, díjkövetésnek és a kárkontrollnak. A saját megtartás kezdeti optimális aránya 10%, melyet a tartalékhelyzet, az egészséges növekedés lehetősége, a nagyobb díjtétel, a nagyobb pótbefizetés vállalása befolyásol. Az egyesületi tagok biztosítási díja hosszútávon a veszélyközösség reális kockázati viszonyára és költséggazdálkodására épül. A kockázatkezelői munka magas színvonalát jól jellemzi, hogy például 2007-ben a mezőgazdaságban a kárhányad az egyesületeknél 29 %, a profit biztosítóknál átlagban 86%, tavaly ugyanez a nonprofitoknál mintegy 42 %, a profit biztosítóknál megközelítően 100 % volt. A viszontbiztosítási védelemhez minden egyesületnek azonos elven működő szerződésre, viszontbiztosítási jegyre van szüksége, előre rögzítve van a kockázat típusa, (tűz, jég, téli fagy, tavaszi fagy, vihar stb.), a kockázat terjedelme (megye, érték megjelölésével). Tisztázni kell az önrészesedést, amelyet az egyesület előre meghatározott elven választhat (90 %, 80 % stb.). Meghatározott az elszámolási idő, kárhad, (pl. díjfizetés július 1.100%), a kártérítéshez fűződő feltétel (a kárról azonnal értesítést kell küldeni, csak az előzetesen bejelentett kockázatokra érvényes). Pontosan meghatározott a díj, a visszaosztás mértéke, annak feltételei és időpontja. A viszontbiztosító segíti a direkt biztosítót, ha bajba kerül, de a folyamatos, egészséges egyensúlyt a közvetlen biztosítónak és az egyesületeknek kell kialakítaniuk a kockázati díj helyes arányának alkalmazásával, az egészséges portfólió kialakításával, és a sorozatosan veszteséget okozó kockázatok szűkítésével, kizárásával. 

Egy utolsó kérdés: miért nem erre a sikeres megoldásra épül hazánkban a mezőgazdasági termelők védelme? 

Jogos, nem kell messzire mennünk, a szomszédban a sógoroknál például így működik kiválóan. Hazánkban egyrészt a józan, messzetekintő megfontolást, a közös célokat gyakran felülírják az egyéni érdekek, az esetleges „költséghelyek” gründolásának lehetőségei, amiről nem olyan rég a Gazdasági Rádióban beszéltem. Az egyesületeinkben ez nem lehetséges, hiszen ezért építettük be a különböző ösztönzőket és fékeket, és ezért ilyen sikeresek. Úgy tűnik azonban, hazánkban a szűkebb-tágabb közösségek nem tudják hosszútávú érdekeiket megfelelően érvényesíteni, képviselni, ami nemcsak az ő vétkük. Másrészt többen úgy vélik, magas önrésszel és stop lossal nyereségesebben lehet kezelni a biztosítottat egy üvegtoronyból. Hogy ez milyen hatással van és lesz a kockázatkezelésre, hosszútávon megéri-e nekik és nem utolsósorban a biztosítottaknak, ez nem igazán áll az érdeklődés homlokterében.